Dicsértessék a Jézus Krisztus!

 

  

 "Békesség a földön minden jóakaratú embernek!"

 

Ezt a napot az Úristen adta, örvendezzünk és ujjongjunk rajta

 

Az igazi örömre készülni kell. Idő kell ahhoz, hogy az öröm felmelegítse szívünket, átjárja egész bensőnket. Húsvét örömét is így érleli meg bennünk az Egyház. Már a nagyböjti önmegtagadások is ezt készítik bennünk elő. Hiszen ezekkel szeretetünket, hálánkat, szolidaritásunkat fejezzük ki Jézus Urunk iránt, aki végtelen szeretetében magára vette sorsunkat, szenvedett és meghalt értünk.

Nagycsütörtökön is a húsvéti örömöt érleli bennünk az utolsó vacsora fájdalmasan szeretetteljes légköre, amikor Jézus Urunk megmosta lábunkat, barátainak nevezett bennünket, kért, hogy maradjunk meg a szeretetében, majd Testét és Vérét adta nekünk és értünk.

Örömünknek oka nagypéntek is. Hiszen az Úr Jézus mérhetetlen fájdalma, szenvedése, szörnyű halála nem volt hiábavaló, ezáltal nyertük el a megváltást.

Nagyszombaton a síri csöndet és az éjszaka sötétségét megtöri a kidőlt fejfákból, korhadt sirkeresztekből rakott tűz pattogása. Fényt és meleget ad mindazoknak, akik nem adták fel a reményt, azoknak, akik virrasztva várják a hajnalt. S a megszentelt tűz lángjával elindul a körmenet, hogy mindenkinek elvigye Krisztus világosságát. A húsvéti gyertyák fényétől egyre ragyogóbbá váló templomban felhangzik az Exultet, a húsvéti örömének: „Az égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa és énekeljenek Isten csodálatos művei. Fölséges nagykirályunk győzelmét búgó kürtnek hangja áldva áldja. És a föld is ujjongjon, hogy ekkora fényár sugárzik rája és a nagykirály örök tündöklése árad el rajta! Érezze meg az egész nagyvilág, már tovatűnt a bűnnek árnya!“

Az ünnepi ének után az olvasmányokat ismét szent komolysággal hallgatjuk. A mindenható Isten teremtő, gondviselő, megszabadító és újjáteremtő hatalmáról szólnak, mintegy végső tanítást adva azoknak, akik a keresztség felvételére készülnek ezen az éjszakán.

A húsvéti öröm a Glória és az Alleluja ünnepélyes intonálásával jut el a csúcspontjára és tart végig a keresztség alatt is, hiszen egyrészt örülünk Isten családja növekedésének, másrészt boldogan emlékezünk arra, hogy a keresztség által mi is újjászülettünk Krisztusban.

Az Eucharisztia, a húsvéti szentáldozás, a személyes találkozás a Feltámadottal jelentheti számunkra a legnagyobb végső bizonyosságot.

Ekkora öröm nem férhet el a templomban ezért megyünk körmenetre, ki a világba az emberek közé, hogy nekik is meghirdessük: „Feltámadt Krisztus e napon, hogy minden ember vigadjon.“

A húsvéti liturgia így adja vissza a feltámadt Jézus köszöntését:“Feltámadtam és újból veled vagyok“. A megdicsőült Krisztus is ezt ígéri mennybemenetelekor: “Veletek vagyok mindennap a világ végéig.“  Ő valóban velünk van, de mi is úgy vagyunk, mint az akkori tanítványok, nehezen ismerjük őt fel. Pedig minden felebarátban Ő jön hozzánk. Ott van velünk, amikor mindennapi munkánkat végezzük, és ha figyelünk rá, tanácsot ad hozzá és erőt. Ott van 2-3 ember között is, és nem kell valami jámbor vallásos cselekedetet végezniük, elég, ha szeretik egymást, hiszen megígérte: „Ahol ketten vagy hárman együtt vannak az én nevemben, ott vagyok közöttük”. Az evangéliumot olvasva, a szívünk lángolása figyelmeztethet, hogy most Ő szól hozzánk. Ha az Eucharisztia fehér Szentostyájára hittel mondom ki az áment, Ő jön hozzám.

Fedezzük fel Őt a mindennapjainkban és napról napra újra válasszuk életünk társának a Feltámadt Krisztust, akkor válhat teljessé bennünk az öröm. Üdvözítőnk ezt meg is ígéri nekünk az evangéliumban: „Az én örömöm lesz majd bennetek és ezt a örömöt többé senki el nem veheti tőletek.“