1. Hort község története a kezdetektől az 1400-as évekig

A történet megírásánál szomorú tapasztalat volt, hogy az 1241-ben ránk zúdult tatárjárás, később pedig a másfélszázados török megszállás sok olyan adatot elpusztított, amelyek a község történetével tüzetesebben megismertetnének. Csak találgatásokból és szűkszavú megjegyzésekből lehet következtetni. A török kivonulása utáni adatok azok, amelyekre komolyabban lehet támaszkodni.

Hort község múltja egyébként nagyon hasonlít Magyarország múltjára és sorsára.

Édes hazánk is átjáró híd volt kelet és nyugat között. Ütközőpont, állandó csatatér é népek országútján. Hort község a Budapest - Hatvan – Gyöngyös – Miskolc közötti fő országút vonalába esik. Akik ezen az úton jártak átmentek Horton. Mindig vittek, ritkán hoztak. Az átutazók legfeljebb megpihentek, azután tovább mentek. Átmenő országútba eső község. Ha a falu kitermel egy nemeset, értelmesebbet, az máris továbbmegy. Pihenő állomás az országút mentén, az élet országútján.

Hort község eredetileg besenyő település lehetett. Neve is ez volt CHWORTH. A „CH”, a „W” és a „TH”-val írt név mutat a honfoglalási időre. Mint sok más magyar történelmi kérdésről, úgy Hortnak a honfoglalás előtti és utáni történelméről sem tudunk sokat mondani. Azt, hogy a község ezekben az időkben létezett, azt inkább találgatásokból véljük valószínűnek. 1250-ben említi az első hiteles oklevél Hurt alakban.[1][1] Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben Hwrth néven szerepel.

1333-ban a községnek már plébániája is volt, amely Hurt-ként van feltüntetve az egri Schematizmusban. Legközelebb 1711-ben állították fel a plébániát, mindig a Szentlélek tiszteletére a község nevét azonban még a török megszállás előtt Horth-ra változtatták. A névben szereplő „h” betűt azután hosszú századokon át megtartották. Még az 1902 évi községi pecsét is benne van; csak ezután, mintegy 80-90 év óta írják a község nevét HORT-nak.

 

 

 

2. Hort község története 1400-as évektől 1711-ig

2.1. A község fejlődése a török uralomig

A községet 1418-ban zálogként, 1433-ban pedig királyi adományként kapták meg a pálócziak. Pálóczi Imre és Pálóczi István 1482-ben un. Oltalomlevelet kaptak összes birtokaikra, bárhol is feküdtek azok, amely azt jelentette, hogy mentesülnek a gyakori katonai beszállások alól. Pálóczi Istvánnak Katalin nevű leánya özvegyen maradva, másodszor Ráskay Györgyhöz ment férjhez. Így a rokoni kapcsolat alapján a fele birtokhoz a Ráskayak jutottak. Hónapokkal később aztán Ráskay Zsigmond, már 1527-ben János királytól Adács és Szücsi részekkel együtt a birtokban megerősítést nyert. János király halála után, Ferdinánd király a birtokot ugyanakkor, Perényi Péternek adományozta, aki azt a Ráskayaktól erőszakkal elrabolta. Majd 1537-ben Perényi Péter pártváltoztatása miatt Ferdinánd király Serély Gáspárnak zálogosította el, aki 1543- 48 között királyi megerősítést nyert.

Serély Gáspár Bebek Ferenccel együtt innen végezte megyeszerte hírhedt dúlásait és pusztításait. A falu 10 portából állt. 1549-től birtokosa Bebek Ferenc és György lett, de nem sokáig, mert Ferdinánd király megfosztotta őket a javaiktól, és a falut Aliga György és Temes Ferenc nevű párthíveinek adományozta. 1554-től hódolt falu volt, szétosztva a hatvani török megszálló katonaság hűbérbirtokaként. A papi tizedet egyetemlegesen Eger várához szolgáltatták. 

2.1.1. Hol helyezkedett el a község?

Felvetődik most már az a kérdés, hogy hol feküdt a falu? Szóhagyomány szerint, idősebb emberek azt mondják, hogy Hort község valamikor Szekeregyháza (Szekeresegyháza) volt, és a jelenlegi vasútállomás melletti domb körül terült el. Sőt azt is beszélik, hogy a tatárjárás után ez a Szekeregyháza teljesen elpusztult, aztán három kisebb község: Szekeregyháza, Hurth és Mihályfalva lakói összehurcolkodtak, összeköltöztek a község jelenlegi helyére. Így lett a hordozkodásból Hort, azaz összehordott község.

Ezt a szóhagyományt alátámasztja az a körülmény is, hogy valóban van ilyen Szekeregyháza nevű domb. Tömérdek cserépedényt és ezer számra menő emberi csontokat találtak és különféle harci eszközöket lehetett látni az 1960-as években. Sőt csak a II. világháborúban pusztult el a dombon levő kerítés, amely állítólag a szenthelyet, az ősi templomot kerítette be. (az ottani százados fákat is csak nemrég vágták ki).

Mihályfalva a jelenlegi köpüskút körül lehetett, mert ezt a kutat sokan ma is Mihálykútnak nevezik.

 

Gulyás István atya, aki 1949-66 között volt Horton plébános más feltevést írt le jegyzeteiben. :

„S véleményemben a II. világháborúban felrobbantott templom maradványai erősítenek meg. A felrobbantott templom nem egyszerre épült. A templom legősibb része gót stílusú volt. Az 1332-ben megvolt templom gót stílusban épült; ez az első templom a török megszállás alatt elpusztult. De még a török megszállás alatt, vagy közvetlen a kivonulás után rendbe hozták, s gerendás templom lett. A hajó felett kis torony volt, amelyben 14 font súlyú csengővel harangoztak Úrfelmutatáskor. Külön állt a harangláb, amelyben három harang volt elhelyezve. Ennek a templomnak rendes méretű tornya nem volt. Ezt a gerendás, gót stílusú templomot építették újjá, illetve építették naggyá 1769-ben. Ezt az újjáépített, tehát harmadik, barokk stílusú templomot robbantották fel a németek, 1944. november 17.-én. A felrobbantott templom kövei között az első gót stílusú templom gót faragású köveit meg lehetett találni. Ezekből néhány darabot a jelenlegi új templom északi tornyának külső falába is beépítettünk, -örök emlékezetül az első gót stílusú templomunkra.

Az ősi templom az iskola északi oldalán feküdt, körülötte volt a temető is. Az iskola alapjainak ásásakor rengeteg emberi csontra bukkantak. A magasfeszültségű villanyvezetékek oszlopainak beásásakor szintén láthattuk a sok-sok emberi csontot. Az iskola környéke tele van régi emberi csontokkal, különféle temetői maradványokkal. De ezek nem három-négyszáz évesek, hanem legalább kétszer annyi idősek lehetnek. Ez amellett szól, hogy a községnek a helye már az 1332. évben a mostani helyén volt. Mind a három templom egy és ugyanazon helyen állt, és csak mellékesen említem meg, hogy ezen ősi hely miatt szinte kár volt a mostani új, tehát negyedik templomot nem az ősi helyre, hanem máshová építeni.”[2][2] 

Talán az atyának lehet hogy helyes a következtetése. De mi volt akkor Szekeregyháza?

Lehet, hogy valóban kis falucska, amely a tatárjárás alatt elpusztult, vagy pedig a török időkben ment tönkre, megmaradt lakói pedig idehurcolkodtak Hortra. Ilyen jellegű domb a Muhi-pusztai is. Ott hasonlóképpen megtalálhatók a sok-sok cserépedény, harci eszközök, ezrekre menő emberi csontok maradványai.

 

 

3. A horti egyházközség, plébánia megalakulása 1711-től

1711-ben megalakult az egyházközség, gyülekezet is. A gerendás templom építése ezekre az időkre tehető. Koháry visszakapta ekkor birtokát és háborítatlanul bírta 1731-ben bekövetkezett haláláig, mikor öccse Koháry András József tábornok vette át. Ebben az évben létesül újra a parochia ; (A parochia  nádfedeles ház a régi plébánia helyén volt. Az ősi épületet már lebontották.)

 

1. ábra. Hort község pecsétje 1739-ben.

 

A község rohamosan fejlődik, ezért hamarosan papot is hoznak. Az első plébános Csák György, aki 1741-ben megindítja a plébánia anyakönyvvezetését. Már az első évben 80 születés, keresztelés van bejegyezve.

A következő évben nagy pestisjárvány tizedeli meg a községet. Megmutatkozik a statisztikában is, mert 56 születéssel szemben 97 halálozás volt.

A plébános sokat tevékenykedett: a nádfedeles plébániát cseréppel fedette be, kétrészes istállót, kocsiszínt építtetett a parochiához és az egész plébániát léckerítéssel körülkerítette. Sok egyházi ruhát és különféle egyházi felszereléseket készíttetett. 1743-ban azután átadja a plébániát utódjának, Szeretszegi György plébánosnak.

Három évvel később gr. Illésházy József szerezte meg a Hort, Adács, Visznek falvakból álló uradalmat. Halála után birtokait Franciska, illetve ennek férje, gr. Batthyány György örökölte. Ettől kezdve a Batthyányiak, másfél éven át megmaradtak Hort birtokosainak.

A falu lélekszáma:

-      1786-ban: 1524

-      1860-ban: 2275.

Az Egyházközségben az első Canonica Visitatiot[3][3] gr. Esterházy Károly püspök 1766. július 10-én tartott látogatása volt.

A második Canonica Visitatiot 1811. május 16-án, báró Fischer István tartotta meg.

4. Hort története 1816 után

A község állandóan fejlődött, szaporodott. 1828-ban 1781 a lakosok száma. Ebből 11 református, 3 zsidó kivételével valamennyien katolikusok.

Az 1836.évi országgyűlésen egy új törvényt iktattak be, amely érintette a községet is: „Azon a helyen, hol a gyülekezethez magyar nyelven mondatnak szentbeszédek, az anyakönyvek is magyarul írassanak.”[4][4] Ezért ettől kezdve az anyakönyveket nem latinul, hanem magyarul írták. A plébános ekkor Schvarcz Ferenc, a káplán Lauga Bonaventura ferences pap.

1835-től Batthyány József és Miklós grófok lettek a földesurak. Róluk nevezték el a József-tanyát és a Miklós-tanyát. 

5. A község az 1848-49-es szabadságharc idején

Ekkor voltak  Horton is harci események. Az anyakönyvekből ez időre nézve nagyobb volt a halálozási arány. (Több ember halt meg szúrt és lőtt seb miatt.

1849. március 30-án Kossuth Lajos Horton keresztül Egerbe ment, hogy felkelő magyar hadsereg élére, a megbetegedett Vetter fővezér helyébe Görgeyt állítsa. Igen nagy szeretettel fogadták.

1849. április 2-án, Gáspár András katonái szuronyszegezve megrohanták Schulczig csapatát Hortnál, de úgy, hogy még Hatvanból is menekülnie kellett neki és katonáinak.  Egy Peter Rabaszinski nevű kapitány is elesett ebben az ütközetben, aki itt van eltemetve a horti temetőben. Horton ebben az évben a halottak anyakönyvében 248 halott van bejegyezve. Igen nagy szám az előző évi átlag 50-80-hoz képest.

A szabadságharc után a Hagyarosi, Kendelényi családoknak volt itt földbirtokrésze. A kriptájuk a régi temető nagy keresztje előtt volt.

6. A Batthyány-i korszak

A Batthyány családról elmondhatjuk, mind a mai napig nagy tiszteletben állnak a község lakói előtt. Batthyány József és Miklós sokat tettek a községért, habár nem mindig laktak itt Horton. Batthyány József gróf főispánnak volt a fia Dr. Batthyány-Strattmann László herceg, a híres szemorvos, aki egész életét a gyógyításnak szentelte.

Ki is volt Batthyány-Strattmann László?

1870. október 28-án született Dunakilitiben. Korán árván maradt. Tízéves korától a jezsuiták kalsburgi, majd kalocsai intézetében nevelkedett. Kisdiák korában különös érzékkel segített beteg pajtásain. A bécsi egyetemen saját kedvtelésére kémiát tanult. Hamar észrevette népe elhagyatottságát. Köpcsényi kastélyát kórházzá alakította. Úgy érezte, hogy nem csak vagyonát, hanem önmagát is a szegények szolgálatára kell állítania. 30 éves korára orvosi diplomát szerez, s új korházát maga vezeti. Felesége a tiroli Coreth Mária Terézia. Megtanul magyarul, s áldozatos anyasága mellett a betegek, szegények, szülő anyák ápolója lett. Teljes javadalmával tudatosan a népet szolgálta. Erre nevelte 11 gyermekét is.

Később Körmendre költözött, ahol szintén egy kórházat rendezett be. Ingyen gyógyította a szegényeket, árvákat, rászorulókat. Családi élete egyszerű, de bensőséges volt. Napjának központja a szentmise, melyen az egész család részt vett.

Sokszor a hálálkodó betegektől csak szerény imát kért és bűnbánatot. 14 hónapos kínos szenvedés után halt meg Bécsben, 1931. január 22-én. A 3. évezred elején boldoggá avatták.[5][5]

Halála után Hort községnek külön gyászjelentést küldött a család, amelyben fájdalmasan tudatják a halálhírt. A horti birtokát gyermekei örökölték, és ők lettek a templom patrónusai is. 1838-ban halt meg és a horti temetőben nyugszik a kis Laura Mária hercegnő, aki szintés a Batthyány családból származik.

 

2. ábra. Gróf Batthyány József majd később Wintenberg Rudolf kastélya.



Üdvözlet Hort-ról

Készítette Szabó Ferencz fényképész Szolnok

Dátum: 1930. VII. 7.

Hozzátartozik ehhez a korszakhoz a ma már nem létező gyönyörű barokk kastély, amelyet még annak idején gróf Batthyány József építtetett. 1890-es években a Batthyány birtok fele része Wintenberg Rezső tulajdona lett, Puszta-Hort nevű tanyaközponttal, ahol iskola is létesült, egy tanteremmel.  Később ezt az iskolát bővítették, így 1920 évek felé már 7 tantermes volt.

A háborúmentes békés években a lakosság szépen fejlődött és 3148-ra emelkedett. A fejlődés folyamatosan tartott az I. világháború kitöréséig.

7. Hort község az I-II. Világháború között

Az I. Világháború után Hort 1921. évi statisztikai adatai a következők:

v    Lakóinak száma: 4370 fő

v    Ebből férfi: 2115, nő: 2255.

v    Magyarul beszél: 4368

v    Vallási megoszlás: róm.kat.: 4281; gör.kat.: 2; ref.: 35; ág.ev.: 10; gör.keleti: 1; izraelita: 41 fő.

1938-ban a temető bejáratánál az I. világháborús elhunyt halottak emlékére egy 135 névből álló emléktábla van. Nagy impozáns emlékmű, egészen kemény kőből, 1 haranggal, oltárral, első oldalán sötét, kemény kőből hatalmas kiemelkedő kereszttel. A besorozást innen Hortról sem kerülhették el, így a máshol hősi halált szenvedőkre megemlékezünk e névsornál.


Lassan megváltozott a község képe. Az új építkezésekkel fejlődött a házipar is. A falu lassan kisvárosi képet kezdett mutatni, amely később nem következett be, mert stagnált a lakosság száma. A csupán földműveléssel foglalkozók száma is egyre jobban megcsappant. Egyre többen a városokban is elhelyezkedtek. Pl.: 1922-ből a munkahelyek szerteágazásáról:

Ø     Földműves: 4053

Ø     Iparos: 278

Ø     Kereskedő: 56

Ø     Vasutas: 142

Ø     Tisztviselő: 70

Ø     Nyugdíjas: 33

Ø     Cseléd:43 fő.

7.1. A zárda megalakulása

1930-ban épült fel a zárda. A soproni Isteni Megváltó Leányai[6][6] telepedtek le a bitumen út mellett az egyemeletes apácazárdában. Az apácák elsősorban tanítani jöttek. Közülük 6-an irányították a tanítást, a világi tanerők száma nyolc volt. A régi idős emberek kedvesen emlékeznek vissza rájuk, habár csak 1945-ig éltek itt.


 

3. ábra: A zárdaépület ma már a község közepén elhagyatottan áll.

 

8. A II. Világháború hatása a községre

A visszavonuló német hadsereg Horton is átvonul, mint fő közlekedési bitumen úton. 1944.november 17-én katonái a napnak hajnalán felrobbantották a templomot. Egész tornya, tetőzete, hajója megsemmisült, benne az összes templomi felszerelések, harangok.


 

A háború minden szenvedése rázúdult a községre. Családok tűntek el, sokan meghaltak. A lakosság közül itt helyben 99 halálozást anyakönyveltek el ebben az évben. Ebből 27 lövés, vagy repesz által halt meg. A hősi halottak száma, akik máshol haltak meg a hazáért,- a hősi emlékmű szerint, amelyet az első világháborús mellett állítottak fel, 105.

 

Az egyházközség még 1942-ben megvette a Wintenberg kastélyt. Ebben háromosztályos iskolát működtetett és ebben laktak az apácák. Itt működött a mozi is. A háború után, mivel megsemmisült a templom, ebben a mozi helységben tartották a szentmiséket is. 1948-ban a hívek hozzákezdtek a templomépítéshez is. Alapjait Mahunka Imre plébános helyezte el. Lásd.: Templom története.

9. Hort község története az 1970-es évekig

Az államosítással sok minden megváltozott az egyházközség életében. Érseki rendelkezés értelmében az egyházközség átadta az egyházi, papi, kántori, harangozói földeket a helybeli Petőfi Termelőcsoportnak. Az egyházközségi kastélyból, templomból (36 helyiség) raktár lett. A Batthyány –kastély a járási gépállomás központja lett. Itt nagy építkezés indult meg, a gépállomás mind több és több traktort kapott, így sokan nyertek álláslehetőséget.

Az iskolák államosításával megszűnt az egyházi iskola is. Ebben az időben a zárdaiskola tornyában ott maradt a kis harang. Az összes kereszteket és a Szent Imre szobrot az iskolából a templomba helyezték át. A zárda iskola kis harang felirata a következő volt: „Árpádházi Szent Erzsébet kis harangja vagyok, hirdetem az Isten dicsőségét, dr. herceg Batthyány-Strattmann László nagylelkűségét és a horti hívek háláját.”

Nagy iramban fejlődött a község közegészségügye is. Az akkori orvos, Dr. Nyitrai Joachim, fáradhatatlan buzgósággal gyógyított. A háborúk előtt a halálozások anyakönyvi száma évente 120-150 között volt, ebből 60-80 volt a gyermekhalálozás. A háború utáni években a halálozások száma lassan 60-70-re esett vissza, mert a gyermekhalálozás szinte teljesen megszűnt. (Évente 1-2) Sajnos az is igaz, hogy lassan a születések száma is visszaesett, sőt a felére csökkent.

1968-ban lett megépítve a ravatalozó, és a régi temető területe is ki lett bővítve.

1968 tavaszán Dr. Brezanczy érsek hozzájárult az új templom mellett a kövesút mentén, hogy megvegyék a kéményseprő házát, és a tanács is adott hozzá területet. Itt megépült az új egyszintes plébánia épület. Ötszobás, összkomfortos szép ház. A plébániával kapcsolatban Valuch István érseki titkár kifogásolta, hogy nem emeletes lett építve. Az akkori plébános, Abavári János erről így ír: Valuch István kifogásolta, hogy nem emeletes, de 58 évesen már nem akartam emeletre mászkálni.”[7]

10. AZ EGYHÁZKÖZSÉG TÖRTÉNETE MAI NAPJAINKIG.

Az egyház és állam kapcsolata az elmúlt évtizedek ridegségéből megindult egy szép, fejlődő, törekvő és közös községet építő kapcsolat. Az önkormányzat és a községi képviselőtestület Kassa László polgármester Úr vezetésével igyekszik az egyházközséget segíteni: ravatalozó kibővítése, a temetői út kiépítése.

1970-es években tovább szépítették a templomot.

A kóruson is színes üvegablakok készültek. A Szentélybe szembemiséző oltárt helyeztek. 1979-ben a templom újra palázása is megtörtént. 1980-ban a harangokat villamosították, a templom fűtését külföldi adományból megoldották. Az Amerikai Egyesült Államokból, New York-ból, mindenféle miseruhát kapott az egyházközség, Lengen Imre adományaként. A hívek adományaként nagyon sok szőnyeget helyeztek el a templomban.

1995-től az új plébános Somodi János kanonok jóvoltából, sok minden megint megszépült.

A plébánia kívülről-belülről renoválva lett.

A templom tetőzete megújult, kívülről renoválva lett. Belülről megújítottak és renováltak több mindent. A fűtés földgázos, központi padfűtéssé lett átalakítva. A templom a milleneumi évben, 2000 júliusában, harangütéses toronyórával szépült meg, amely méltó dísze a templomnak, és stílusának megfelelően készült el.

A 2000. évben az egyházi zászlószentelés is megtörtént, ünnepség keretében. Veres András püspök atya, mint egyházi elöljáró és vendég, áldását kérte a község lakóira, és összetartásra buzdította a híveket.

11. A III. CANONICA VISITACIO

„Jegyzőkönyv felvétetett Horton 1999. március 13-án, a kánoni látogatás alkalmával. Jelen vannak Dr. Seregély István egri érsek, Dr. Kovács Endre és Dr. Katona István egri segédpüspökök, Gyenes Gyula főesperes, Tóth Elemér kerületi esperes, Somodi János kanonok, plébános, szentszéki bíró, Bajtai László az egyházközségi képviselőtestület világi elnöke és Varga Béla gondnok.”

A látogatás során mindent felmértek, leltárba vettek, ellenőriztek, jegyzőkönyvbe került, majd később ezt elhelyezték az egri levéltárba megőrzésre az utókornak. Este szentmisével záródott a visitacio. Az érsek úr megköszönte a híveknek a segítségét, és kérte őket, hogy továbbra is legyenek hűségesek Istenhez, és az Egyházhoz.

A jövő tervei között szerepel egy közösségi ház építése.

Szeretnénk, ha az orgona megújulna, amelyhez adományokat szívesen elfogadunk. Nemcsak egy nagy karbantartás kellene már az orgonának, hanem ki kellene bővíteni.

A templom belső villanyhálózatának felújítása és festése is szükségessé vált, amelyre szintén várunk adományokat a kedves híveinktől.

--------------------------------------------------------------------------------

[7] Abavári János prépost-plébános feljegyzéseiből. (Plébániai levéltár)

Gyula főesperes, Tóth Elemér kerületi esperes, Somodi János kanonok, plébános, szentszéki bíró, Bajtai László az egyházközségi képviselőtestület világi elnöke és Varga Béla gondnok.”

A látogatás során mindent felmértek, leltárba vettek, ellenőriztek, jegyzőkönyvbe került, majd később ezt elhelyezték az egri levéltárba megőrzésre az utókornak. Este szentmisével záródott a visitacio. Az érsek úr megköszönte a híveknek a segítségét, és kérte őket, hogy továbbra is legyenek hűségesek Istenhez, és az Egyházhoz.



[1][1] Soós Imre: Heves Megye Községei; és Wenzel Gusztáv Hungariae Historica II. 217 old. Gyűteményes könyvsorozata. (Egri városi könyvtár)

[2][2] Plébániai levéltárból.

[3][3] Törvényes látogatás.

[4][4] 1836-os országgyűlés 3.t.c.4.§-a.

[5][5] Prugg Verlag EISESTADT 1982. A szegények orvosa: Batthyány –Strattmann László; Joseph Weisbender: Heilige des Regionalkalenders St. Benno Verlag, Leipzig, 1978.

[6][6] Liguori Szent Lfonz (1696-1787) szabálya szellemében alapította: Elisabeth Eppinger, M. Alfonsa anya (+1867) Niederbronn városban (Elzász) 1849-ben. A társulat sajátos célja a felebaráti szeretet gyakorlása, egyrészt a leányifjúság nevelése, másrészt a betegápolás és szegénygondozás által. „Az Isteni Megváltóról nevezett nővérek életét annyira át kell hatnia Jézus Krisztus Lelkének, hogy szavaikban és tetteikben Ő váljék láthatóvá.” (Első szabály 1.) A kongregáció tagjai Simor János győri püspök hívására 1863-ban telepedtek le Magyarországon. Első házuk s későbbi anyaházuk Sopronban épült. 1950-ig 78 helységben működtek, a nővérek száma meghaladta az 1200-at. Így kerültek Hortra is. /Puskely Mária; Szerzetesek/

 

 

 

 

 

 

Ezen történeti leírás, Tóth Ferenc: „A Horti Egyházközség Története” című könyvéből részlet, melyet a plébánián és a templomban is meglehet vásárolni. Az ára 1.000 Ft.